Alig néhány napja született a Semmi és a Valami határán, káosz és rend táncában. Egyetlen reményének a gyönyörű, rózsaszín nőt találta, aki kezeket és lábakat formált neki, és egyetlen érintésével feltöltötte a tudatát. Hiába nem ismerte még a világot, azonnal tudta, kicsoda és mit kell tennie. Halálszellem volt, azért készítették, hogy olyan embereket öljön, akiknek halála előre viszi a társadalmat.

Kiküldték az emberi világba. Lépet egyet előre, a házak összemosódtak. Amikor a talpa a talajt érte, egy várfalon állt. Tudta, mi az, és látva a több ezer harcoló katonát és a több száz holttestet, értette, mi történik. Leült, és nézte őket. Milyen brutális volt, ahogyan őrjöngve estek egymásnak, kardok szúrtak a húsba, és végeláthatatlan területen folyt a vér. Érezte a halál szagát, látta a sebesülteket, akik a porban fetrengtek, és hallotta a haldoklók jajveszékelését.

Kétségbeesésük átszállt a lelkébe. Mit tehetne itt? Ezek önmaguktól is halomra ölik egymást, vigyen el belőlük még ezen felül? Miért? Leszállt a véráztatta földre, kinyitotta az elméjét, és megcsapta a rengeteg hang. Gondolatok, érzések ömlöttek rá, lejátszódott előtte a múltjuk, jelenük és a szándékuk. Más lehetőség híján olyat keresett, aki valamiben más, eltér, és fény lehet ebben a káoszban, a sötétségben, amikor a kétségbeesés akkora az emberekben, hogy egymásnak esve próbálják csillapítani azt.

Önmagán meglepődve néhány perc múlva kitűnt a fehér fény, amit, habár elborított a harag és az agresszió, talán érdemes lehetett egy lehetőségre. Figyelni kezdte, felette járt, rákoncentrált a sorsára és őrizte. Ellenségeit könnyen legyőzte, de egy… Az ott!

Deva a labanc elé suhant, és ösztönösen a szemébe bámult. Érezte, ahogy a katona életereje áramlik belé. A halandó teste megmerevedett, a kardja a földre hullott. A halálszellem felemelte a fejét, és a csatatéren körbepillantott.

A különleges férfi a földön feküdt, a lova alatt. Eszméletlen volt. Hoppá… Ez meg hogyan történt? Fogalma sem volt, jó, vagy rossz. Talán inkább jó, mert a halandó nem halt meg. Megmentette! Már, ha megfelelően választott.

Kíváncsiságból a vesztes csapattal tartott, de egy idő után megunta. Minden megmaradt katona csak annyit kérdezett: „Mi történt Rákóczival?” Olyan unalmasak voltak!